Na, eljutottam idáig is, két havi (édes) semmittevés után ma reggel 9 órakor hivatalosan is megkezdtem pályafutásomat a CableCom nevű cégnél, ami a UPC svájci leányvállalata.
Az első nap révén ma még csak egy három órás kommunikációs tréningen vettem részt, amelynek lényege az volt, hogy járjunk pontosan munkába, szóljunk előre, ha szabadságot akarunk kivenni, és a majdani telefonbeszélgetések során ne legyen monoton a hangunk, mert az unalmas.
Holnaptól állítólag már a „mélyvíz” következik, állítólag már 8 órán keresztül fognak minket képezni. A magam részéről szívből remélem, hogy felpörög a tréning, mert ma majdnem elaludtam rajta.
A tanulócsoportban egyébként kb. 12-en vagyunk, a kollégák meglepően lelkesnek és motiváltnak tűnnek, bár lehet, hogy (ők is) csak leplezni próbálják, hogy eredetileg nem ez a munkahely volt az A terv az életükben… A csapat egyébként viccesen sztereotip, mintha valami sitcomra hoztak volna minket össze: a férfiak között van kövér-hangos-alacsony olasz, szúrósan-néző-fekete-bőrű francia, pufók-vidám-török-vendégmunkás, szemöldököt-szedő-metroszexuális-diszkópatkány. A lányok közül első körben a mobilját-folyamatosan-nyomkodó plázacicát és a bajszos-IT-kisasszonyt emelném ki. Isten hozott drága öcsém ez a való világ!
P.S. Ha esetleg valaki lemaradt volna a Facebook üzenetemről: sikerült a nyelvvizsga, tudok felvételizni a főiskolára! :-)
