Valami egészen meglepő zajlik itten az utcákon. Akárhányszor át akarok menni a zebrán, az autósok nemcsak, hogy satufékkel megállnak előttem, de még mosolyognak is rám, mint a tejbe tök.
A jelenségre két válasz lehetséges: vagy pofátlanul jóképű vagyok, vagy egy olyan társadalomba kerültem, ahol az autósok egyenrangú partnerekként kezelik a gyalogosokat, és megadják nekik az elsőbbséget, amikor kell.
Azt hiszem, az első verzió reálisabb.
