A hét belpolitikai híre Svájcban:
„Közel három évtizeden át fajtalankodott a rábízott sérült gyermekekkel és felnőttekkel az a férfi, akit őrizetbe vett a svájci rendőrség. A szociális munkás főleg fiatal fiúkat szemelt ki magának a most 54 éves tettes, de nőket is megbecstelenített. A saját bevallása szerint pedofil hajlamú gyanúsított legifjabb áldozata csupán egy esztendős volt.
A terápiás dolgozóra, akinek a feladata az intézményekben a mosdatás volt, eddig 114 rendbeli szexuális visszaélést sikerült rábizonyítani.”
A terápiás dolgozóra, akinek a feladata az intézményekben a mosdatás volt, eddig 114 rendbeli szexuális visszaélést sikerült rábizonyítani.”
A hét belpolitikai hírének hatása Zürichben:
Az ügy kirobbanása utána egy nappal már kint vannak az utcákon az önkéntesek, akik aláírást gyűjtenek a legújabb Volksiniziative-hez (Ez olyan, mint egy ügydöntő népszavazás. A nép eldönti, mit akar, a kormánynak pedig kötelező úgy cselekedni). A Volksiniziative kérdése: „Egyetért-e azzal, hogy bizonyítottan pedofil emberek ne dolgozhassanak gyermekek közelében?”
Sonja, amikor meglátja az aktivistákat, azonnal odamegy és aláír. Látom rajta, hogy utána jobban érzi magát. Jó érzés tenni valamit.
Mikor megemlítem neki, hogy mennyire irigylem azért, hogy közvetlenül van beleszólása a politikába, mert így közvetlenül van befolyása az országra, amelyben él, azzal „védekezik”, hogy a folyamat hosszú, és még legalább 2-3 évnek el kell telnie, mire dönteni fog a svájci nép a fenti kérdésben. Szóval azért itt sem fenékig tejfel a politikai rendszer.
Lehet, hogy igaza van, én mégis irigylem a feleségem. Mert lehet, hogy hosszú ideig tart, de ő legalább tényleg érezheti, hogy számít a véleménye, szavazata. Egyszer ugyanis letelik az a két-három év, és Sonja – ha a népe egyetért vele – keresztülviheti az akaratát.
P.S. Hamarosan arról fognak szavazni a népek, hogy korlátozzák-e Svájcban az otthoni fegyvertartást. Sonja korlátozáspárti, kíváncsi leszek a végeredményre.
