swikileaks

A héten rám köszönt minden 8 órában dolgozó ember álma, az állandó négy napos munkahét. Svájcban ezt 80%-os munkának hívják, de ha rendesen belegondolunk, akkor inkább úgy 60 százalékról van szó, hiszen hét napból csupán négyen dolgozol, három alkalommal pedig csak mereszted a hátsó feled.
 

Az elv isteni, és ugyan a gyakorlatban 20%-os fizetéscsökkenés jár együtt vele, amíg az ember megteheti (magyarul nem kell eltartani egy egész családot), nem hülyeség ezt a lehetőséget kihasználni.

Magát a telefonos help-desk melót kb. három-négy napja végzem egyedül, és egyelőre sokkal keményebb, mint gondoltam. Elvileg gyorsan, udvariasan és professzionálisan kellene segítenem a bajban, megoldani mások digitális TV-vel kapcsolatos problémáit, miközben sunyi módon még el is adok nekik új UPC csomagokat. A gyakorlatban ez egyelőre hebegést-habogást jelent, meg „elnézést uram, tartsa a telefont, megkérdezem a főnökömet” szerű bullshit mondatokat. A megoldások helyett pedig inkább arra koncentrálok, hogy ne legyen olyan feltűnő a bennem zajló pánikroham.

Szerencsére úgy tűnik, a kollégák hozzászoktak a kezdő lúzerek látványához, sőt, a zöldfülűek mindenkiből kihozzák az anyai/apai ösztönt, ezért általában ahelyett, hogy lekúrnának a sárga földig, inkább nyugtatgatnak: „Adj magadnak időt, az elején mindenkinek szar, nekem is irtó nehéz volt, a rutin meghozza a tudást is, bírj ki két hónapot, aztán minden jó lesz, stb.”

Szóval júniusig adtam magamnak időt. Remélem, addig összeszedem magam, mert ha nem, tényleg valami más meló után kell néznem… :-)

 

 

Időközben lassacskán a finiséhez érkezik a főiskolai felvételim is (aki esetleg nem emlékszik: egy gyorsított képzésre jelentkeztem a Tanárképző Főiskolára, amely segítségével 3 év alatt kapok diplomát, de már a második évtől dolgozhatok tanárként). Nos, a felvételi bizottság döntésétől már csak egy prezentáció, egy interjú és egy case-study választ el, amelyeket április 16-án és 19-én kell megtennem. A nagyobb kalandot, egy svájci iskolalátogatást, sikeresen túléltem.

Az volt a feladat, hogy két napot töltsünk el egy katonbeli iskolában (Sekundarstufe, azaz 13-16 éves gyerekek), és „gyűjtsünk tapasztalatokat” – hátha megijedünk az egésztől, és a tanári hivatást inkább hagyjuk a francba.

Nos, íme a tapasztalataim:
 

-        -  Mint kiderült, egy tanár több, mint kétszer annyit keres, mint én jelenleg keresnék, ha 100%ot dolgoznék.

-        
- A tanároknak évi 12+1 hét szabadságuk van, ellentétben a legtöbb svájcival, akiknek 4 vagy 5.

-        
- Az iskolák felszereltségéről annyit, hogy a Mannedorfi iskola számítógépterme vadiúj Mac-ekkel van tele (tördelni tanulnak a gyerekek?)

-        
- A kamaszgyerekekkel nem könnyű, mert kamaszok, illetve gyerekek.
 

Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, nem vonom vissza a jelentkezésemet, és megjelenek a jövő héten esedékes felvételin.

 

 

Az elmúlt hetek fejleménye az is, hogy megvan az első két magyar pajtásom is. Egyikük Balázs, az elméleti matematikus és kutató. Róla annyit kell tudni, hogy valószínűségszámítással foglalkozik, idézem: „Vegyél egy nagy sajtot, amit belülről rágnak a giliszták. Rágják össze-vissza, de egyszer elkerülhetetlenül eljön az a pont, amikor a sajt szerkezete, amelyben immár egy nagy üreg található összeomlik… Na valami ilyesmivel foglalkozom.” Mikor megkérdeztem tőle, hogy ennek mi a haszna, azt mondta, hogy abszolúte semmi, de ezért hívják őt elméleti matematikus és kutatónak.
Balázs a munka mellett igazi parti megszállott: nincs otthon se tévéje, se internete, bevallottan abból a célból, hogy ne maradjon soha otthon. Szereti a populáris kultúrát, tudja, mit az, hogy „epic winning”, és egy sör mellett ő sem fojtja el magában az egészséges „basszameget”.

Tegnap például nem sokkal éjfél előtt együtt csináltunk hülyét magunkból, amikor svájci rockereknek adtuk elő (pontosabban kiabáltuk) a klasszikus Beastie Boys slágert. A produkciónk egyébként teljesen parádés volt, meg is tapsoltak minket rendesen.


 

A másik pajtásom Gábor, aki magyar és svájci cégek között próbálja erősíteni a gazdasági kapcsolatokat. Sok értelemben Balázs ellentéte: nem nagy társasági ember, nem igazán tartja a kapcsolatot a külvilággal, cserébe azonban igen sportos: falat mászik, síel, kirándul, fut, konditerembe jár (asszem), biciklizik stb. Ja, és egy sör mellett ő sem fojtja el magában az egészséges „basszameget”.

 

Most meg megyek dolgozni

Most meg megyek dolgozni.