Sonjával a hétvégén Genfben voltunk, ami állítólag Zürich után a második legnagyobb svájci város. Így néz ki távolról:
Genf közelről olyan, mint ha egy shakerben összeráznák Zürichet és egy spanyol nagyvárost. Mediterrán, kicsit mocskos, igen laza, de tele van bankkal meg pénzzel. Most pedig egy rövid kis virtuális városnézés jön, természetesen csakis a legfontosabbak.
Ez itt a turistacsoport, akikkel körbejárjuk a belvárost. Az idegenvezető jó franciához méltóan töri az angolt, de azért a lényeget érteni fogjuk.
Alul Guillaume Henri Dufour tábornok szobra. Róla annyit kell tudni, hogy mikor 1847-ben néhány déli svájci kanton ki akart válni a szövetségből, meggyőzte őket, hogy maradjanak. Klasszikus, a Keresztapa féle "visszautasíthatatlan ajánlat" volt, amit 100.000 katona nyomatékosított. A történelem azonban őt igazolta, ugyanis a nézeteltérések során alig pár száz ember veszett oda, és a legyőzöttek teljes bűnbocsánatot kaptak. Dufour mai szemmel pacifista és svájci nemzeti hős.
A következő szobor már Henry Dunant, aki 1862-ben írt egy bestsellert, amelynek hatására létrehozták a nemzetközi vöröskeresztet. A könyv első része arról szól, hogy mennyire király dolog hódító háborúkkal növelni a nemzetek dicsőségét. A második része azt ecseteli, hogy azért a háborúk közben igencsak sok bél folyik jobbra-balra, és az már annyira nem nemes, amikor szerencsétlen katona a saját belsőségeiben szenderül jobblétre. A könyv harmadik része pedig arról szól, hogy épp ezért nem ártana megszervezni a normális orvosi ellátást a háború során sem, mondjuk így meg így.
A szobor mellett házigazdánk, René Haller, akiről ugyan még nincs szobor, de mivel dobos egy indie-rock bandában, legalább Myspace oldala van.
Folytassuk sétánkat a közeli parkban. Genfben nincs Szecska, ezért a sakkozók nem tudják a hátsójukat vízben áztatni. Marad a természet lágy öle.
Persze Svájcban vagyunk, ezért ahol lehet, közlik: a park nem szemetes!
A parkban található Kálvin János (igen, róla nevezték el a Kálvin teret) és barátainak a szobra. Ő a 16. században élt, és egyfajta Martin Luther 2.0. volt. Létrehozta a kálvinizmust, mely a kereszténység egy a mai napig ismert és elismert ága. Találós kérdés: Na a négy figura közül vajon melyik Kálvin János? (megoldás a videó után)
Megoldás: Kálvin természetesen a legmagasabb.
Nos, folytassuk. Következő látványosság a világ leghosszabb egybefüggő padja. 126 méter. A sétány amúgy arról is híres, hogy itt melegedett össze Isaac Rousseau és Suzanne, akiknek románcából később Jean-Jacques (és általa a felvilágosodás) született.
Ez meg már Genf hivatalos gesztenye-fája. Állítólag a polgármester minden évben kijön, nézegeti a fát, és megállapítja, hogy itt a tavasz. Szerintem a Böög sokkal jó pofább.
Na de folytassuk utunkat. Genfben olyan fontos dolgokat írtak alá, mint a genfi konvenciók: ezek azok a szabályok, amiket mindig megszegnek a háborús filmekben. Szerencsére a végén Rambo mindig szitává lövi azokat a pöcsfejeket, akik megszegik őket. A képen látható csoport (svájci, német, perzsa) ugyan nem írt alá semmit, de a hely szellemének megfelelően (a többi között itt írták alá a genfi konvenciókat) megfogadták, hogy ha háborús foglyokat ejtenek, megadják nekik az alapvető ellátást/tiszteletet stb.
És ez még mindig nem minden! A Nemzetközi Vöröskereszt mellett Genfben van a Vörös Félhold szervezet központja is, ami alapvetően ugyanaz, csak a muzulmán országoknak jobban tetszik ez az elnevezés. A franciák azonban igencsak sunyik: a táblán olvasható, hogy a vörös félholdat croissant rouge-nak mondják, ami szerintem nemcsak nekem juttatja eszembe a lekváros péksüteményt.
Más. Svájcban azt mondják, hogy Zürich a milliomosok városa, Genf pedig a milliárdosoké. Mióta láttam a Giorgio Armani boltot, hajlamos vagyok elhinni. Itt ugyanis a nadrág és a cipő annyira drága (2300 CHF), hogy már a próbababának sem telik felsőre...
Ez pedig már a város egyik jelképe, a szökőkút, aminek hatására a genfi tó úgy néz ki, mintha folyamatosan ejakulálna. A vízsugár 140 m magasra lövell fel, 200 km/h sebességgel, és igen, volt egyszer egy amerikai turista, aki annyi idióta volt, hogy odatartotta a kezét. És nem, nincs azóta keze.
A sétányon szintén megy az ittapirosholapiros, csak itt más, nemzetközibb szöveggel: "lukilukivantútríájcváj" (looking-looking-one-two-three-eins-zwei, szerb kiejtéssel)
Ez pedig már egy figyelmeztető röplap az ifjúsági szálláson, hogy nem jó ötlet lukilukit játszani:
Hát, ennyi volt a városnézés. A végére egy bónusz sztori. Az idegenvezető mesélte, hogy hajdanán Genf egy nagyon fontos gócpontja volt a kereskedelmi útvonalaknak. Akkoriban még nem járta annyira a pénzzel való üzletelés, de egy idő után megjelentek a lombardiai pénzváltók, akik értéklevelekkel csencseltek. Mivel irodájuk nem volt, a köztéri padokon fogadták az ügyfeleket és bonyolították az üzletet. Olaszul a pad "banco", tehát... igen! Mondhatni, feltalálták a bankot. Sőt, hogy tovább fűszerezzük a sztorit: ha egy üzlet szarul sikerült, és az ember nem jól jött ki belőle, akkor azt törött padnak, azaz "banco rotto"-nak hívták... angolosok biztos ismerik a bankrupt szót.
Na, ennyi mára a kultúrából. Ha esetleg valakit érdekel más is: http://www.geneve-tourisme.ch
