Svájc egyik legnépszerűbb és legmenőbb sportja a túrázás, németül wandern, amit lelkesen űz mindenki, öt éves kortól a halálos ágyig. Sonja hónapok óta fűz, hogy menjek el vele a hegyekbe, és mivel Gábor haverom szintén nagy túrázó, a múlt héten beadtam a derekam.
Braunwaldba mentünk, amiről egészen a mostani poszt írásáig nem tudtam, hol van, de én már csak ilyen vagyok, nem érdekelnek az ilyesfajta bagatell részletek. (Sonja ellenben hardcore térképész, élő szövet a fém GPS-n...).
Innentől beszéljenek a videók:
1. Épp elindulunk túrázni. A képen a táj igen bukolikus.
2. Haladunk felfelé. A lényeget magam mondom el a videóban.
3. A túra kétharmadánál a felfelé átvált egyenesbe, és az ember újra elkezd a tájra figyelni. Tiszta Sound of Music.
4. A túra végén feljutunk a kilátóhoz, ahol igen szép helyen ülünk le kajálni. Gábor barátom szerint idefent a legfinomabb az étel. (Szerintem meg Bozsokon a legfinomabb, de ízlések és pofonok.)
Mindent egybevetve:
- A túrázás fárasztó, mivel mozogni kell.
- A táj szép, mivel a svájci Alpokban vannak hegyek, tavak, meg növényzet.
- A kaja finom, mert alapvetően enni jó, te meg a sok mozgás miatt éhes leszel.
A végére két Bónuszfotó. Az elsőn a sportosság csúcsa, a túrázás guruja, a svájci hegyek Chuck Norris-a, Gábor.
A másodikon jómagam, valamint a pólómra nyomtatott ARS POETICA-m (Majd holnap...).
