Hímsovinizmus Svájcban. Még ez is hatékony...
Na, megvolt az újabb első nap.
Csapatunk erősen megfogyatkozott, mert szétosztottak minket kisebb csoportokba, mondván így egyszerűbb tanulni. Az én brigádomat Technical Supportnak hívják, nyolcan alkotjuk, ebből 7 férfi, a nyolcadik a bajszos-IT lány. Ha minden jól megy, az elkövetkező hetekben digitális televízió guruvá képeznek.
Tudom, hogy DigitalTV ez első hallásra rendkívül unalmasan hangzik, de ha belegondoltok, hogy igazából mi zajlik ezeken az órákon, mindjárt lelkesebb az ember: mivel az oktatás svájci németül hangzik, legalább napi nyolc órában kapom az intenzív svájci német kurzust. Ráadásul még fizetnem sem kell érte, sőt, a UPC tejel nekem…
Jelenleg a tananyag 60-80%-át értem, de nem aggódom. Lapítok, igyekszem okosan nézni, és közben magamban kuncogok, mert mindenképp nyerek ezen az egészen, mert ha kirúgnak, akkor is egy hónapon át tanultam a nyelvet. Ha meg beválok, akkor legfeljebb a UPC is elégedett lesz. :-)
A csapat egyébként zavaróan fiatalos – rájöttem, hogy itt már én vagyok az öreg. A kollégák legtöbbje 20 és 25 között van, de még a főnökök sem nagyon érik el a 30-at.
Maga a munkahely nem túl szép, de ugyebár nem is kell annak lennie. A telefonban nem hallatszik, hogy hidegbézs a vakolat.
Szólj hozzá!
Na, eljutottam idáig is, két havi (édes) semmittevés után ma reggel 9 órakor hivatalosan is megkezdtem pályafutásomat a CableCom nevű cégnél, ami a UPC svájci leányvállalata.
Az első nap révén ma még csak egy három órás kommunikációs tréningen vettem részt, amelynek lényege az volt, hogy járjunk pontosan munkába, szóljunk előre, ha szabadságot akarunk kivenni, és a majdani telefonbeszélgetések során ne legyen monoton a hangunk, mert az unalmas.
Holnaptól állítólag már a „mélyvíz” következik, állítólag már 8 órán keresztül fognak minket képezni. A magam részéről szívből remélem, hogy felpörög a tréning, mert ma majdnem elaludtam rajta.
A tanulócsoportban egyébként kb. 12-en vagyunk, a kollégák meglepően lelkesnek és motiváltnak tűnnek, bár lehet, hogy (ők is) csak leplezni próbálják, hogy eredetileg nem ez a munkahely volt az A terv az életükben… A csapat egyébként viccesen sztereotip, mintha valami sitcomra hoztak volna minket össze: a férfiak között van kövér-hangos-alacsony olasz, szúrósan-néző-fekete-bőrű francia, pufók-vidám-török-vendégmunkás, szemöldököt-szedő-metroszexuális-diszkópatkány. A lányok közül első körben a mobilját-folyamatosan-nyomkodó plázacicát és a bajszos-IT-kisasszonyt emelném ki. Isten hozott drága öcsém ez a való világ!
P.S. Ha esetleg valaki lemaradt volna a Facebook üzenetemről: sikerült a nyelvvizsga, tudok felvételizni a főiskolára! :-)
Szólj hozzá!
Újabb hét telt el anélkül, hogy írtam volna bármit is. Most mondhatnám, hogy mennyi dolgom volt, meg hogy próbálok beilleszkedni, de szemenszedett hazugság volna. Az igazság ezzel szemben az, hogy nem történt semmi, amiből – akár némi újságírói színezéssel is – sztorit lehetne kerekíteni. Ne értsetek félre, nem unalmas az életem, legalábbis a magam számára, sőt! Kifejezetten élvezem az édes semmittevést, amiből az elmúlt két hétben kijárt nekem. Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ennyire pihentető és kielégítő, ha az ember egész nap olvas, filmet néz, sétál, elviselhető mértékben házimunkát csinál és szereti az asszonyt. A probléma, mint mondtam, az, hogy sztorit ebből nem lehet kihozni…
Persze az édes semmittevésnek hamarosan vége, március 1-től dolgozom, de addig is hazamegyek nyelvvizsgázni, majd még néhány napot áttivornyázni. A terveim szerint találkozom minden baráttal, haverral, barátlánnyal és haverlánnyal, aki szeretne velem is találkozni. Szerencsére komoly erőpróba lesz, mert másfél hónap alatt még nem felejtik el az embert, és egy hétre bőven elegendő a lista.
Vizsgák és parák
A nyelvvizsgától azonban kifejezetten fosok. Szó szerint. (Na jó, az emésztésemnek a tegnapi extra babos tortilla sem biztos, hogy jót tett). A vizsga – talán már írtam – ahhoz kell, hogy felvételizhessek a zürichi pedagógiai főiskolára. Attól még, hogy sikerül, még bőven nem vettek fel, de legalább bekerülök a felvételi eljárásba. Mostanra a projektben 6 havi munkám és több százezer forintom van, szóval eléggé megviselne, ha emiatt az egy szem papír miatt borulna a terv.
Az a gond, hogy én az a típus vagyok, akit a komoly tét inkább bénít, mint motivál. Ha valamit letojok, általában az ölembe hullik, legyen az az „évfolyam legjobbja” díj az újságíró-iskolában, egy tanári állás a vendéglátó ipari főiskolán, vagy akár egy csinos szőke anno, még agglegénykoromban. Azonban, amint megérzem a tétet, rágörcsölök a témára, és rosszabbul teljesítek, mint alapjáraton tenném. S ha ez önmagában még nem is lenne elég, az elmúlt években eléggé megismertem magam ahhoz, hogy pontosan tudjam magamról, milyen vagyok, és már szinte várjam, mikor következik be az Armageddon az agyamban. Igen, tisztában vagyok vele, hogy ez nagyon gáz, de ettől még nem tudom megállni. Most is már napok óta analizálom magam, és várom, mikor fogok ráparázni a vizsgára.
Nos, kitartó munkámnak köszönhetően tegnap éjjel sikerült a dolog, nem is aludtam 4 óránál többet. Jelenleg hidegek a lábaim, de izzadok, lopva-riadva nézem a német nyelvtankönyvet, de ahelyett, hogy tanulnék, sorozatokat nézek illetve most blogot írok, és zabálok, pedig, mint azt fent említettem, ez most nem a legjobb ötlet…
Már csak abban bízom, hogy mire eljutok a tulajdonképpeni írásbelihez, olyan fáradt és kialvatlan leszek, hogy elfelejtek izgulni. A múltban ez már többször bejött.
Szólj hozzá!
Épp egy hete vagyok házas, ideje az első számvetésnek:
Házasság (mint intézmény) előnyei
- - ha a boltban/postán/portán az aktuális munkatársnőnek megemlítem, hogy friss házas vagyok és épp a feleségem kedvéért/miatt intézkedem, akármilyen baltaarcú kollegináról is van szó, meghatódik, és elintéz nekem mindent
- - B-típusú letelepedési engedély
- - három napja Sonja bepipult rám, de nem izgattam magam annyira, mert tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis kibékülünk
- - bemutatásnál a „feleségem” jobban hangzik, mint a „menyasszonyom”
- - nászajándékok (főleg a 10 éves, de jó állapotban lévő Hyundai, lásd illusztráció)
Házasság (mint intézmény) hátrányai
-
- nyomja az ujjamat a gyűrű, és ez rohadtul idegesít
- nyomja az ujjamat a gyűrű, és ez rohadtul idegesít
- - tegnap bepipultam rá, de nem izgatta magát annyira, mert tudta, hogy előbb-utóbb úgyis kibékülünk
Szólj hozzá!
A hét belpolitikai híre Svájcban:
„Közel három évtizeden át fajtalankodott a rábízott sérült gyermekekkel és felnőttekkel az a férfi, akit őrizetbe vett a svájci rendőrség. A szociális munkás főleg fiatal fiúkat szemelt ki magának a most 54 éves tettes, de nőket is megbecstelenített. A saját bevallása szerint pedofil hajlamú gyanúsított legifjabb áldozata csupán egy esztendős volt.
A terápiás dolgozóra, akinek a feladata az intézményekben a mosdatás volt, eddig 114 rendbeli szexuális visszaélést sikerült rábizonyítani.”
A terápiás dolgozóra, akinek a feladata az intézményekben a mosdatás volt, eddig 114 rendbeli szexuális visszaélést sikerült rábizonyítani.”
A hét belpolitikai hírének hatása Zürichben:
Az ügy kirobbanása utána egy nappal már kint vannak az utcákon az önkéntesek, akik aláírást gyűjtenek a legújabb Volksiniziative-hez (Ez olyan, mint egy ügydöntő népszavazás. A nép eldönti, mit akar, a kormánynak pedig kötelező úgy cselekedni). A Volksiniziative kérdése: „Egyetért-e azzal, hogy bizonyítottan pedofil emberek ne dolgozhassanak gyermekek közelében?”
Sonja, amikor meglátja az aktivistákat, azonnal odamegy és aláír. Látom rajta, hogy utána jobban érzi magát. Jó érzés tenni valamit.
Mikor megemlítem neki, hogy mennyire irigylem azért, hogy közvetlenül van beleszólása a politikába, mert így közvetlenül van befolyása az országra, amelyben él, azzal „védekezik”, hogy a folyamat hosszú, és még legalább 2-3 évnek el kell telnie, mire dönteni fog a svájci nép a fenti kérdésben. Szóval azért itt sem fenékig tejfel a politikai rendszer.
Lehet, hogy igaza van, én mégis irigylem a feleségem. Mert lehet, hogy hosszú ideig tart, de ő legalább tényleg érezheti, hogy számít a véleménye, szavazata. Egyszer ugyanis letelik az a két-három év, és Sonja – ha a népe egyetért vele – keresztülviheti az akaratát.
P.S. Hamarosan arról fognak szavazni a népek, hogy korlátozzák-e Svájcban az otthoni fegyvertartást. Sonja korlátozáspárti, kíváncsi leszek a végeredményre.
Szólj hozzá! · 1 trackback
Tegnap megházasodtam. Hogy jól döntöttünk-e Sonjával, néhány évtizeden belül kiderül, de mindketten nagyon bizakodóak vagyunk, ami kiindulásnak semmiképp sem rossz. :-)
A videón már kb. 20 perce házasok vagyunk. Apósom, Armand meglepett minket egy kis családi koccintással, ahol a zongora mögé ült és játszott nekünk néhány darabot. A ráadás alatt arra kértek minket, táncoljunk. Mivel Sonja sosem tanult keringőzni, improvizálnunk kellett…
3 komment
Múlt héten, a nagy munkakeresés közepette olyan szinten befordultam, hogy már kezdtem megijedni magamtól. Hogy magam előtt is fenntartsam a vidámság látszatát, naponta bevettem egy Xanax pirulát, ami valóban oldja a szorongást, ezért fokozottan necces időszakoknál kifejezetten hasznos.
Emellett leszerveztem az első kanbulimat felső szomszédommal, Robival, aki egyébként Sonja unokatesójának a férje.
Robi 40 éves, spanyol származású svájci. Ő a házban a Verwalter, ami egyszerre házmester és közös képviselő. Alacsony, mint én, szereti a jó bort, szabadidejében sziklát mászik és élőhalottakat gyilkol a számítógépén. Kifejezetten jófejség volt tőle, hogy eljött velem „külön programra”, lévén neki vannak itt barátai, nincs feltétlenül még egyre szüksége.
Az a bizarr, hogy amikor találkoztunk, úgy éreztem magam, mint egy első randin, pedig már évekkel ezelőtt be kellett vallanom magamnak, hogy heteró vagyok. Hogy miért mégis az első randis hasonlat? Nos, előttem volt egy viszonylag szimpatikus idegen, akit rá kellett beszélnem arra, hogy máskor is találkozzon velem. Nagy szükségem lenne ugyanis haverokra, hosszú távon barátokra…
Az első randik rendje és módja szerint moziba mentünk, de előtte beültünk egy bárba meginni egy pohár bort. Szerencsére tudtunk dumálni, jókat röhögtünk. Egy óra elteltével átmentünk a moziba (20 CHF/jegy, egy munkanélkülinek iszonyat sok pénz, de mindegy, mert muszáj haverokat szerezni), majd megnéztük a Black Swan című filmet Natalie Portmannal. A film kurva jó, Robinak is láthatóan nagyon bejött, szóval képzeletben már épp a saját vállam veregettem, amikor… amikor is kurva rosszul lettem. Olyan hányinger jött rám, amilyen már nagyon rég nem. Miközben profi első randizóként pókerarccal próbáltam a mozi teremben visszatartani a hányásom, azon gondolkoztam, miért lehetek rosszul. Végül úgy döntöttem, valószínűleg a remegő kamera, a vászonhoz közeli ülések, a xanax és az alkohol kombója tehet a dologról.
Az utolsó fél óra úgy ment le, hogy végig azon gondolkoztam, mikor hányom le spontán Robit, ezzel elérve, hogy az egész baráti köre rajtam röhögjön az elkövetkező 20 évben. De megúsztam. Sőt, utána, amikor megkérdezte, nem-e megyünk el még valahova, meg is leptem azzal, hogy kellettem magam: majd legközelebb, most menjünk inkább haza... A villamoson már egy szót se szóltam, csak hallgattam az okfejtéseit a filmről, és imádkoztam, hogy valahogy kibírjam hazáig… Végül pedig kezet fogtam vele, bementem a lakásba, nyavalyogtam egyet Sonjának, hogy milyen szarul vagyok, majd összehánytam a vécét.
Őszintén szólva büszke vagyok magamra. Lehet, hogy lesz egy haverom.
1 komment
Múlt héten meglepő gyorsasággal jutottam el az eufóriától a mély önsajnálatig. Sonja hétfőn elkezdett dolgozni, én pedig megkezdtem a munkakeresést.
Követhetetlen engedélyek
Svájcban ez nem túl egyszerű: a helyi törvények kettébontják a tartózkodási engedélyt és a munkavállalási engedélyt. Magyar állampolgárként (az „újonnan” csatlakozott Európai Uniós tagországok állampolgáraival együtt) alapjáraton 6 hónapot tartózkodhatsz az országban, ennyi időd van arra, hogy találj magadnak melót. Ha sikerül, akkor a munkaadód elintézi neked a munkavállalási engedélyt, illetve a L típusú tartózkodási engedélyt, amivel már egy évig is maradhatsz, sőt, lejáratkor meg is hosszabbítják neked.
Hogy nekem ne legyen ilyen bonyolult az élet, Sonjával kitaláltuk, hogy már most január végén összeházasodunk, hiszen a házasság után én alapból B típusú tartózkodási engedélyt fogok kapni, ami már 5 évre szól, így nem kell a jövőben mindenféle engedélyekkel bajlódnom. Halleluja, gondoltuk! De persze tévedtünk… a helyzet ugyanis bonyolultabb. Mint ahogy azt fent említettem, a tartózkodási és a munkavállalási engedély szét van választva, ezért bár arra lesz engedélyem a házasság után, hogy itt élősködjek, dolgoznom nem szabad egészen addig, amíg megszán egy munkaadó, és végigviszi a bürokratikus rendszeren az engedélyeztetésem…
Namármost, az itteni munkaadók érthető módon nem igazán szeretik ezt a bürokratikus izét végigcsinálni. Pláne, hogy a jelenleg hatályos törvények szerint (igaz, ezek állítólag hamarosan változni fognak) csak akkor alkalmazhatnak külföldit, ha be tudják bizonyítani, hogy adott munkakörre nem találtak egyetlen svájci állampolgárt sem. Egy ilyen bizonyítási eljárás jó hosszú ideig eltarthat, szóval a munkaadók 90%-a nem igazán veszi a fáradságot az egészhez.
Végiggondolom, milyen állást keressek
Mindent egybevetve, a helyzetem a következő volt: házasság után lesz ugyan tartózkodási engedélyem, de munkavállalói engedély nélkül keresnem kell valamilyen munkát. A szakmám szerint magyar újságíró vagyok, ami itt érthető módon nem sokat ér, és bár tudok németül, annyira azért nem, hogy vitriolos cikkeket írjak helyi magazinokban. Vagy hogy meggyőzzem az itteni főszerkesztőket, hogy szavazzanak nekem bizalmat…
Lehetőségnek felmerült a szálloda szakma, ha már a főiskolai diplomámon az áll, hogy idegenforgalom és szálloda szak. De utoljára több mint tíz évvel ezelőtt álltam a recepciós pult mögött, ráadásul ezt nem is tudom bizonyítani. Felmerült még bennem, hogy jelentkezem telefonos ügyfélszolgálatosnak, hiszen régen, a főiskola után, de még az újságírás előtt egyszer 1 évet eltöltöttem egy IT-ügyfélszolgálaton, így minimális tapasztalatom van az ügyben. Persze bizonyítani ezt sem tudom.
Svájcban minden jelentkezésre reagálnak… sajnos.
Napi 6-8 állásra adtam be a jelentkezést (önéletrajz + motivációs levél, mindig az adott állásra fogalmazva, pfff), és rá kellett jönnöm, hogy - Magyarországgal ellentétben - itt válaszolnak is a cégek az embernek. Juj, de jó, gondolja alapjáraton a kedves olvasó, de őszintén szólva ez a fajta korrektség sem az igazi... Az egyszeri munkakereső ilyenkor ugyanis úgy kezdi minden egyes napját, hogy végigolvas vagy 8 visszautasító levelet. Legyünk őszinték, ez nem igazán tesz jót a morálnak. Harmadik napra már meg vagy győződve arról, hogy egy kis szar vagy, aki soha nem fog kelleni senkinek, meg egyébként is. Persze aztán megtörlöd az orrod, és folytatod a keresgélést, de hogy egyre depressziósabb leszel, az is biztos.
A szomorú igazság felismerése
Akármennyire okosnak hittem magam, korán rá kellett jönnöm, hogy a terveim mégsem olyan jók, mint ahogy hittem. A legnagyobb reményeimnek, a szállodáknak és éttermeknek kurvára nem kellettem, pedig a legtöbb külföldi ezen a két területen tud a legkönnyebben megkapaszkodni. A két iparágban akkora a munkaerőhiány, hogy a főnökök sokkal gyorsabban tudnak munkavállalási engedélyt szerezni neked, mint bárki más.
Hogy akkor miért épp engem tojtak le mégis magasról? Egy újabb itteni törvény miatt, miszerint, ha vendéglátóipari főiskolai végzettséged van, akkor többet kell neked fizetni. Ez akkor persze nem gond, ha van néhány év tapasztalatod, és főnöknek vesznek fel, de egy suhancot, aki egész életében csak gyakornokoskodott szállodákban, nem fognak több pénzért felvenni, mint az egyszeri szerb vendégmunkást… Szóval szálloda kilőve.
A telefonos ügyfélszolgálatokkal szintén beszívtam, ugyanis rá kellett jönnöm, hogy az 5 nyelv, ami otthon mindig aduásznak számított, itt nem ér igazán sokat. Én angolul és németül beszélek felsőfokon, olaszul és franciául középfokon. Nos, ha a franciám is felsőfokú lenne, nem lenne gondom. De jelenleg csak olyan állások vannak az ügyfélszolgálati piacon, ahol vagy magas szintű svájcinémet tudás, vagy német és francia, vagy svájcinémet és francia tudás szükséges. Ebből pedig egyik sem illik rám…
Intermezzo avagy mi is az a svájci német Itt álljunk meg egy pillanatra, és hadd meséljem el, mi az a svájci német. Szóval, a svájci német a német nyelv egyik nagyon erős dialektusa. Annyira más a hangzása, hogy a németek nem is értik. A nyelvjárásnak több válfaja is létezik: a zürichi (züüritütsch) még viszonylag követhető, a wallis-ire már Sonjának is komolyan oda kell figyelnie ahhoz, hogy képben legyen. Namármost, miközben a dialektus más, az írott nyelv egy az egyben az eredeti német. Ebből az okból kifolyólag itt nem is Hochdeutsch-nak nevezik a német nyelvet, mint mindenhol máshol a világban, hanem Schriftdeutschnak, azaz „írott németnek”. Mindent egybevetve: a svájciak tehát mind értik a németeket, de a németek nem igazán értik a svájciakat. Az ide költöző külföldieknek azt szokták mondani, hogy az elején ne próbálkozzanak a svájci német tanulásával. Inkább jussanak el odáig, hogy értsék meg, amit hallanak, és nyugodtan válaszoljanak Hochdeutsch-ul. |
Hazudni nem szép dolog, de hasznos
Szóval ott tartottam, hogy rájöttem, nagy szarban vagyok, és gőzöm sem volt, hogy miként fogok akármilyen állást tanulni. Képzelhetitek, mennyire meglepődtem, amikor felhívott a helyi UPC egyik képviselője, hogy olvasta a pályázatom (én nem emlékeztem rá, hogy pályáztam, de ez lényegtelen), és hogy értem-e svájci németet, merthogy az fontos az álláshoz.
Mit tesz ilyenkor egy magyar ember? Persze! - hazudtam a telefonba, és ettől kezdve igen érdekes játék vette kezdetét. Ő átváltott züritüütschre, én pedig néhány véletlenül kihallott szóból megpróbáltam kikövetkeztetni, most épp mit mond, és nyugodtan válaszolni. Szerencsére a személyes állásinterjú adatait emailben is átküldte (ugyebár írott németül, azaz érthető módon), különben soha nem találtam volna el a helyszínre…
A játék ott is folytatódott, sőt, rájöttem, hogy élőben könnyebb követni a svájci németet, mint telefonon keresztül. Mindegy. Lényeg a lényeg, szimpi voltam nekik, behívtak a második körre, ami már a munkavégzés helyszínén, a telefonos ügyfélszolgálaton zajlott. Újabb svájci németül beszélő interjúztató, újabb hazugság, hogy mindent jól értek. Másnap jött a telefon, hogy van munkám.
Szép kilátások
Jelenleg kurva boldog vagyok. Március elsejétől kezdek, heti 3-4 napot fogok dolgozni. Három hét betanítás, majd élesben. Remélem, az elkövetkező 6-8 hét elég lesz ahhoz, hogy megtanuljam a svájci németet, és ne derüljön ki a turpisság. Különben nem fogom megélni a próbaidő végét…
1 komment
Az elmúlt 1 hetem a mély önsajnálatról szólt, de ma végre megtört a jég, és úgy tűnik, március 1-tól van munkám. :-) Most épp bitangul örülök és ünnepelek, de hamarosan mindent jól elmesélek :-)
2 komment
A tánciskola neve Long Tall Ernie, és kb. 15 percre van a lakásunktól. Kezdő kurzusra iratkoztunk be, ami hatszor egy órányi tánctanítást jelent. Mint Svájcban minden szolgáltatást, a tánctanítást is aranyáron mérik (6 alkalom = 130 CHF/fő, azaz kettőnknek 260 CHF).
Maga a suli egész kellemes - körülbelül 10 pár van rajtunk kívül, meglepően fiatalok, mondjuk ki, tinédzserek. Rajtunk kívül még egy idősebb pár van, de ők már igencsak a negyvenes éveiket tapossák.
Az órák színvonala... szóval kezdő tanfolyamra járunk. :-) Szerencsére azonban Sonja nagyon élvezi, hogy a salsa után valami újat tanul, én meg nagyon élvezem, hogy van programunk.
Szóval Long Tall Ernie egyelőre átment a rostán, az azonban nagyon szomorú, hogy - ellentétben Pesttel - itt nincs semmiféle rock'n'roll élet. A tánctanár (diplomatikusan becsomagolva) azt mondta, hogy miután megtanultunk rockizni, sehol sem fogjuk tudni hasznosítani a tudást, lévén nincs egy nyamvadt rock'n'roll buli a városban. Pfff.
Óra után asszony meghívott egy italra - hiába, ha az embert eltartják, ez így megy. Egyébként tegnap volt egy hónapja, hogy hivatalosan is munkanélküli vagyok. Hogy őszinte legyek, minden embernek felírnám ezt receptre, mondjuk 5 évente egyszer. Egy havi "semmittevés" nagyon-nagyon pihentető, ez az igazi megújulás, nem mindenféle wellness hétvége. (Mondjuk nincsenek illúzióim. Ami az első hónap végén isteni, a harmadik hónapra valószínűleg már nagyon gáz... Szóval remélem, hogy hamarosan lesz munkám.)
Kész a lakás
Szombaton összeszereltük az utolsó szekrényünket is, egy behemót gardróbot, így most nemcsak, hogy az összes cuccunk elfér, de még üres polcaink is vannak,ha majd már sokat keresünk és és ránk jön a shoppingolhatnék.
A tükörajtós szekrénycsodával véglegesen beköltöztünk - dobozok kipakolva, lakás berendezve. Szerintem holnap csinálok egy videót és feltöltöm nektek. :-)
Laptop...
Fölösleges ragozni: Sonjának tegnap vettünk egy vadiúj, jófajta Laptopot. 900 CHF-ról árazták le 450 CHF-re, mert hamarosan új modellek érkeznek... Két év garanciát adtak rá alapból, de mivel ráfizetünk 69 CHF-ot, megtoldották még 3 évvel. Szóval most 5 év garanciánk van egy laptopra, amikor az sem biztos, hogy 5 év múlva egyáltalán lesznek még laptopok. Jabocs.
Fondü
Tegnap Sojnával nagyot sétáltunk a városban, ha már ennyire szép volt az idő. Vettem neki kis adag sült gesztenyét, csak hogy az imidzsem azért rendben legyen. :-)
Este Sonja legjobb barátnőjénél, Yvonne-nál, és férjénél, Bernd-nél voltunk vacsorázni. Bernd megtanított Fondüt készíteni - nekem való kaja, nagyjából olyan nehéz elkészíteni, mint a mélyhűtött pizzát. :-)
Fondü recept á la Bernd: Fogsz 400 gramm előre gyártott fondü sajtot (kétféle cucc egy tasakban), bedobod a caquelon nevű fondü-készítő kerámia tálba, meglöttyinted megfelelő mennyiségű fehérborral (2,25 deci), kukoricakeményítóvel (három púpozott teáskanál), megborsozod, majd a tűzön jól felolvasztod az egészet. Ezután már csak ki kell rakni az asztalra, lassú tűz fölé, és a hosszú villákkal mártogatni a kenyérdarabokat. Parádé!
4 komment
Sonja délelőtt ügyet intézett az egyik telefonszolgáltatónál. A munkatársak ennek úgy örültek, hogy ezzel a csokinyalókával köszönték meg neki a látogatást.
.jpg)
T-Com, Telenor, Vodafone, valaki???
Szólj hozzá!
Este Sonjával rock'n'roll tanfolyamra megyünk, mert nagyon szeretné, ha Hungária számokra is tudnánk táncolni. Nekem ráadásul amúgy is ideje lassacskán emberek közé merészkednem. Majd mesélek, mi volt.
3 komment
Valami egészen meglepő zajlik itten az utcákon. Akárhányszor át akarok menni a zebrán, az autósok nemcsak, hogy satufékkel megállnak előttem, de még mosolyognak is rám, mint a tejbe tök.
A jelenségre két válasz lehetséges: vagy pofátlanul jóképű vagyok, vagy egy olyan társadalomba kerültem, ahol az autósok egyenrangú partnerekként kezelik a gyalogosokat, és megadják nekik az elsőbbséget, amikor kell.
Azt hiszem, az első verzió reálisabb.
3 komment
Előtte:
Közben:
Utána:
Részidő: bruttó 4,5, nettó 3 óra. És igen, az ágy 180x200-as, meg kényelmes, bibibí! :-D
1 komment
Halad az élet idekinn, tegnapelőtt este ágyat vettünk az IKEÁ-ban, potom 800 CHF-ot kóstált, matraccal, ráccsal, kerettel, 180X200-as méretben, mindenki aki képben van bútorügyileg, utána tud számolni, mennyivel olcsóbb/drágább, mint otthon.
Mondjuk az tény, hogy itteni viszonyban mérföldekkel a legolcsóbb lehetőséget választottuk. Íme egy kép a kis aranyosról. Egyszerű, olcsó, takaros, és valószínűleg sokkal kényelmesebb, mint a felfújható TV-shopos matrac, amin lassan 10 napja alszunk, és amelyet mindenki ki fog próbálni, ha erre veti a sors, és úgy dönt, a helyi szállodák helyett a nappalinkat választja.
Lényeg a lényeg, ha minden jól megy, ma délután összeszereljük a második gardróbszekrényt, az ágyat, és akkor végre ki tudjuk rámolni az utolsó kartondobozokat is. :-)
Hogyan tovább?
Egy hét elteltével elkezdett motoszkálni bennem, hogy lassan el kellene gondolkodnom: mit fogok én magammal kezdeni idekint? Az eddigi elképzeléseim szerint két vonalon indulok el:
1. Továbbfejlesztem a német tudásomat, és márciustól beiratkozok az itteni Goethe intézetbe nyelvtanfolyamra. Sajnos "csak" felsőfokon beszélek németül, és nem ártana, ha felfejleszteném "anyanyelvi" szintre. Már ha az ilyesmi egyáltalán lehetséges.
Emellett Február 18-án megpróbálom letenni Pesten a ZOP nevű kurva magas szintű német nyelvvizsgát, mert ha ez sikerül, akkor megpróbálhatok jelentkezni a zürichi Tanárképző Főiskolára, és három év alatt tanárbácsi válhat belőlem (a képzés azért szimpatikus, mert direkt olyanoknak tervezték, akik mellette dolgozni akarnak)
2. Keresek valami munkát, ami érdekes, értelmes, és még pénzt is hoz a konyhára. Utóbbit komolyan csak a jövő héten kezdem el, szerintem helyi munkaközvetítőknél és az interneten fogok próbálkozni. Ha valakinek van valami világmegváltó ötlete, amire nem gondoltam, a kommentekben jelezheti.
A elmúlt napokban egyébként két álláslehetőség "jött szembe velem az utcán".
Az egyikre az orvosom, Frau Deseö (gy.k. Dezső) célzott, akinek a férje, Herr Deseö magyar, és aki örülne, ha a két rakoncátlan tízéves kölkét valaki rávenné arra, hogy végre hajlandóak legyenek magyarul megszólalni. Aztán meg jól megtanítani őket erre a rendkívül szép, ám igen bonyolult nyelvre.
A másik munka Hot-Dog és üdítőárusítás a helyi IKEÁ-ban, napi négy órában.
Őszintén szólva nekem a kettes verzió jóval szimpatikusabb, de egyelőre azt is inkább beteszem a fiókba. Még csak -5 napja keresek munkát, szóval optimistán azt mondom: lesz jobb is! :-)
Jó pia
Szülinapomra Sonja vett Lichi-s pezsgőt, amiről el kell ismernem, hogy a Hungária Extra Dry mellett az egyetlen pia, ami úgy csúszik, mint a négyes metró. Nem tudom, lehet-e kapni otthon, de igazi női/csajozós ital, ajánlom mindenkinek, aki érdekelt valamelyikben is.
1 komment
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
...hát igen, remélem, jobban végzem, mint József Attila. :-) Egyelőre remek a hangulatom.
Szólj hozzá!
Hihetetlen nyugalom van itten – ez azért meglepő, mert viszonylag közel lakunk a belvároshoz, a főutca (Bahnhofstrasse) 15 perc villamossal (kb., mintha a Duna Plázánál laknánk, és felugranánk a kék metróra a Deák térig). Tegnap Sonjával elmentünk sétálni, és a szombat este ellenére olyan csendes és békés volt minden, mintha csak egy szanatóriumban volnánk. A levegő érezhetően tisztább, mint odahaza, az utcák rendezettek, kevés az autó, a csillagok nem bújnak a szmog-felhő mögé.
Szerencsére a zürichi tó partján láttunk néhány feka drogdílert is, ami megnyugtatott, hogy azért idekint is van éjszakai élet.
4 komment
Január 6-a Svájcban igencsak népszerű nap – ilyenkor ünneplik a „három királyok” napját.
A gyengébbek kedvéért egy videó:
A gyengébbek kedvéért egy videó:
Az ünnep egyébként annyiból áll, hogy a családok vesznek egy Dreikönigskuchen nevű sütit (igen, azt jelenti, hogy háromkirályoksüti), ami egyfajta kalács, lásd a képen.
.jpg)
A kalácsból mindenki elvesz egy darabot, és aki megtalálja a sütibe rejtett apró műanyag-királyfigurát, aznapra királlyá koronáztatik. Az elmúlt két évben mindig én nyertem, ezért Sonja már egy hete azzal provokált, hogy „úgyis megint Te fogsz nyerni, mert mindig szerencsés vagy stbstbstb.”
Hát mit mondjak? Igaza volt. :-D
Szólj hozzá!
Szemétkidobási szempontból a tegnapi különleges nap volt: végre megszabadultunk a költözéskor felhalmozott kartondobozoktól (ideát ezt havonta csak egyszer lehet megtenni), illetve az előző lakó visszamaradt karácsonyfájától.
Mint Sonja elmesélte, nem a lakó volt a paraszt, amikor ránk hagyta a fenyőt. Zürichben nem lehet a karácsonyfákat csak úgy kihajítani a szemetesbe/utcára, hanem ki van jelölve egy nap (január 6.), amikor is a helyi szemétszállító vállalat agilis és professzionális munkatársai elviszik. Ha ezt a napot elmulasztod, akkor ott rohad a luc a lakásodban egy évig. Senki se követi el ezt a hibát kétszer, elhihetitek.
Fotón ábrázolom, miként segítik házunk lakói (minket beleértve) a szemétszállító urak és hölgyek munkáját.
.jpg)
Zöldkártyavadász avagy üdvözlünk a kerületben
A letelepedés jegyében ma délelőtt bementünk a helyi önkormányzathoz bejelenteni, hogy megérkeztünk, ezentúl itt fogunk élni a hetedik kerületben. Természetesen, mint azt sejtitek, új otthonunk nem sokban hasonlít az otthoni hetedik kerületre.
A bejelentkezést egy hatvanas néni végezte, aki bruttó negyven percen keresztül tartott kiselőadást arról, mekkora hibát követett el Sonja, amikor ahelyett, hogy személyesen ment volna be a budapesti svájci nagykövetségre valami papírért, elfogadta, hogy majd a konzul postán átküldi Svájcba. Merthogy a papír még nem érkezett meg, ezért a néni még nem tud kiállítani egy másik papírt, ami majd a harmadik papírral együtt elég lesz a negyedik papír lepecsételéséhez. Vagy valami ilyesmi. Hogy őszinte legyek, én már a második papírnál totál lemaradtam, és csak arra koncentráltam, hogy okosan nézzek.
Persze igazából mindegy volt, hogyan nézek. A néni, miután bejelentettük, hogy hamarosan összeházasodunk, csípőből elkönyvelt zöldkártyavadásznak. Olyan lenézően és becsmérlően nézett rám, hogy majdnem elnézést kértem tőle amiatt, hogy Sonjával egymásba gabalyodtunk. Azt hiszem, az effajta előítéletekhez hozzá kell majd szoknom.
Össze fogunk házasodni
Az önkormányzat után utunk a városházára vezetett, ahol leadtuk az esküvői okmányokat és megkaptuk a végleges időpontot – január 29.
Az adminisztráció itt is kb. fél órát tartott: kérdőívek, nyilatkozatok végtelen sora, köztük olyan gyöngyszemekkel, mint:
Örökbe fogadták önt a szülei?
a., Igen
b., Nem
c., Nem tudom
b., Nem
c., Nem tudom
Egy ideig gondolkoztam, hogy a „nem” helyett a „nem tudom”-ot jelölöm be (szüleim sosem bizonyították DNS vizsgálattal azon állításukat, hogy ők nemzettek), de végül úgy döntöttem, nincs szükségünk újabb feladatokra.
MIGROS
Hazatérve ebéd, majd vásárlás. Két menő szupermarket lánc van Svájcban, a Migros és a Coop, a háziasszonyok közül az egyik típus ide húz, a másik oda, valahogy úgy kell elképzelni, mint a Fradi-Újpest ellentétet, csak itt nem verik össze egymást néhány raclette sütővel. Sonja Migros-párti, úgyhogy úgy döntöttem, én is az leszek. Legyen otthon béke.
INTERMEZZO
Hetven felé közelítő, de magát legfeljebb hatvanötnek valló szofisztikált néni, kezében egy vekni kenyérrel odafordul a mellettem álló árufeltöltő kisasszonyhoz:
-
- Asszonyom, rendkívül röstellem, de panaszt kell tennem.
- Asszonyom, rendkívül röstellem, de panaszt kell tennem.
- - Miről lenne szó, asszonyom?
- - Ennek a vekni kenyérnek rá van írva a zacskójára, hogy 400 gr. Az előbb rátettem a mérlegre, és képzelje, a súlya nem érte el a négyszáz grammot!
Árufeltöltő kisasszony pókerarccal elnézést kér, és javasolja, hogy cserélje ki az árut egy másikra, amely bizonyára eléri majd a 400 grammot. Néni elégedetten méricskéli az új vekni kenyeret.
- Látod, ezek a tipikus svájciak elég idegesítőek tudnak lenni néha – súgja oda nekem Sonja. Nem is sejti, milyen rémületet indít el bennem a megjegyzése. Te jó ég - hűlök el - ez itt TIPIKUS???
INTERMEZZO VÉGE
Migros után átugrottunk a postára, hogy végre felvegyük a drótnélküli internetet biztosító kütyünket (router). Otthon ismételten bebizonyítottam, hogy csak majdnem vagyok teljesen hülye a technikához, hisz sikeresen be is üzemeltem a kütyüt. Magyarul mostantól hardcore online vagyok. És ez jó.
Update: Sonja az előbb elolvastsa a bejegyzést, majd kijelentette, hogy nem is volt szó négy papírról az önkormányzatban, ne keltsem rossz hírét a rendszernek. Ennyit az írói szabadságról... :-D
3 komment
Végre van internet, kezdem a blogolást. Az alapvető infók: megérkeztünk, élünk, egyelőre egyik napról a másikra, mert annyi az intézni való dolog. Az elmúlt napok története röviden: Gencsapátiban Volkswagen Transporter átvevés, Pestre vezetés, bepakolás, Zürichbe vezetés, útközben izgulás, hogy a vámnál minden jól menés. Vámnál minden jól menés, nagy örömben elfelejtés svájci autópálya-matricavásárlás. Izgulás, hogy rendőrök nem észrevevés, majd végül isten háta mögötti kis eldugott faluban autópálya-matricavásárlás. Autópályára visszatérés, Zürichbe megérkezés, a szűk utcákon a bazi nagy Transporterrel valakit majdnem elgázolás. Örülés, hogy nem így történés. Hazaérés, kipakolás, örülés. Megijedés, hogy útlevél nem találás. Kétségbeesés, gyors lefolyású szívinfarktust kapás. Sonja útlevél megtalálás a Transporter kesztyűtartójában. Örülés, Sonját nagyon szeretés. Lefekvés. Nem tudni alvás. Úgy döntés, hogy kipakolás. Másnap reggel sms kapás a magyar mobilszámra. Sms-t próbálni megnyitás, nem sikerülés. Kiderülés, hogy magyar SIM kártya meghalás, a telefonszám +36202171389 egy időre biztosan elfelejtés. Idegeskedés hogy most mifasz. Sonja úgy döntés, nekem most új telefon és svájci SIM kártya vásárlás. Örülés, Sonját nagyon szeretés. Városba bemenés, csudálatos telefon vásárlás (HTC Desire HD) és svájci szám megkapás. Örülés. Folytatás kipakolás, közben délután találkozás magyar barátokkal, őket üdvözlés, megköszönés, hogy Transportert ők hazaszállítás. Este velük lazulás. Másnap internet-modem megérkezés, installálás. Sikerülés, örülés. Közvetlenül utána televízió és telefon installálás. Ismét sikerülés, önmagamat zseninek kikiáltás. Este magyar hírek olvasás az interneten, elkedvetlenedés. Ilyenkor mindig örülés, hogy Svájcba lelépés. Újabb nap, újabb vásárlás, ezúttal cipő vevés. Egyszercsak pénztárca nem találás, gyors lefolyású szívinfarktust kapás. mert pénztárca nem találás. Végül Sonja pénztárca megtalálás a szatyorban. Örülés, Sonját... de ezt már úgyis tudjátok. Hát ennyi dióhéjban. Holnaptól már bővebb leszek.